A részvénypiacok stressz alatt vannak. Bizonyos intézkedésekkel a részvényárak ma alacsonyabbak, mint az év elején voltak. Számomra ennek az oka viszonylag egyértelmű. Az Egyesült Államok pénzügyi rendszere drámai változáson megy keresztül. A több évtizedes könnyű, alacsony kamatozású és kamatmentes pénzből egy olyan időszakba megy át, amikor a pénz nem elérhető szabadon, és jóval többe kerül.
Néhány egyszerű statisztika jelzi a változást. A 9-as pénzügyi válság végétől a tavalyi év végéig tartó 2008 éves időtávban a szezonálisan kiigazított pénzkínálat (M2) átlagos éves növekedési üteme 6.0 százalék volt. Éves szinten az éves növekedési ütem 3.4 százalék volt. A szövetségi alapok átlagos kamatlába a 2008-as válságév végétől 2017 végéig 0.25 százalék volt. 2018-ban átlagosan 1.75 százalék volt. Ez most 2.20 százalék.
Ha egy vállalkozás vezetése felől nézzük ezeket a számokat, két gondolat jut eszünkbe. Az első az, hogy a pénz egyszerűen nem lesz elérhető úgy, ahogy volt, másodszor pedig többe fog kerülni. Az új projektek indokoltsága érdekében a cégvezetőnek el kell döntenie, hogy a magasabb finanszírozási költség elnyelhető-e, vagy az áremeléseken keresztül továbbvihető.
Még egy lépéssel tovább kell gondolni a tőke funkcióját. Van értelme több százmilliárd dollár törzsrészvényt adni egy emelkedő kamatkörnyezetben? Vagy most értelmesebb a tőke megtakarítása? A vállalatnak továbbra is kölcsöntőkére kell-e hagyatkoznia, vagy az üzleti tevékenysége során felhalmozott forrásokra kell-e támaszkodnia a további növekedés finanszírozására?
Figyelembe kell venni a magántőke-cégek és az úgynevezett unikornisok – több milliárd dolláros becsült értékkel rendelkező magáncégek – szerepét. Ha a vállalkozásoknak kénytelenek megőrizni pénzeszközeiket, és a háztartásoknak hasonló döntéseket kell hozniuk, honnan lesz pénz az egyszarvúak növekedésének fenntartásához? Sokan, ha nem a legtöbben nem termelnek ingyen pénzt a vállalkozásukból.
Álláspontom, amelyet ezekben a megjegyzésekben gyakran megfogalmazok, az, hogy a Federal Reserve olyan monetáris politikát hajt végre, amely nem fokozatos és nem átgondolt. A Fed túl szűk. Túl gyorsan zsugorítja a mérlegét (idén több mint 6 százalék), és túl gyorsan emeli a kamatot. Az a feltételezés, hogy az Egyesült Államok gazdasága magasabb kamatlábat tud felvenni a pénzkínálat lassabb növekedése mellett, hatalmas változást jelent a Fed gondolkodásában.
Évtizedek óta a gazdaság abban a hitben működött, hogy a Greenspan „put” vagy a Bernanke „könnyűség” mindig ott lesz. Az volt a meggyőződés, hogy a gazdaságnak soha nem kell aggódnia az alapok elérhetősége miatt. Most meg kell kérdőjelezni ezeket a hiedelmeket. Ennek során a körültekintő döntés a tőke megőrzése és belső felhasználása a műveletek finanszírozására.
A Fed-nek meg kell fordítania politikáját, és véleményem szerint meg is fogja tenni. Az olyan buta fogalmakat, mint a „semleges kamat”, visszadobják a PR-hype szemétgyűjtésére, ahová valók. Az átlagos Fed Funds kamatláb 1954 júliusától, az indulástól napjainkig 4.80 százalék volt. A Fed Funds átlagos kamatlába ebben az évszázadban 1.71 százalék volt. Ezekben a számokban nincs „semleges ráta”.
Itt az ideje az egyenes gondolkodásnak és a reális politikának. Az Egyesült Államok nem válthat át az „ingyen” korlátlan pénzkínálattal jellemezhető pénzügyi rendszerről egy olyan rendszerre, amelyet költséges, nehezen megszerezhető pénzeszközök hajtanak. Nem tudja finanszírozni a gazdaság növekedését, a részvénypiacok növekedését és a szövetségi hiány növekedését pénzkínálatának csökkentett ütemével.
Signal2forex.com - A legjobb Forex robotok és jelzések
