Modern monetáris elmélet: Alapozó

Főbb

• Ahogy a gazdaságok alacsony gazdasági növekedéssel és inflációval küzdenek, a nem szokásos makroökonómiai politikai ötletek kerültek előtérbe. A leginkább megdöbbentő a Modern Monetary Theory (MMT).
• Az MMT egy olyan gazdasági elmélet, amely hangsúlyozza az állami kiadások fontosságát a gazdaságban. Három fő tétele van: nincs korlátozva annak a kormánynak a képessége, hogy a hazai pénznemben kölcsönt adjon magának; az expanzív fiskális politika alacsonyabb kamatlábakat eredményez; és a központi bank által finanszírozott kormányzati kiadások csak az inflációt korlátozzák.
• Az MMT-alapú politikák végső soron kísérletnek minősülnek, és valószínűleg nagyobb kockázatot jelentenek a nem szándékos következményekre, mint például az elfutó infláció, a tőkekiáramlás és az általános instabil makrogazdasági környezet.
• Az MMT azonban hasznos eszköznek bizonyulhat a gazdasági visszaesésben abban az esetben, ha kimerülnek a monetáris és a hagyományos költségvetési lehetőségek. Ebben a forgatókönyvben az MMT-politikákat szabályalapú keretek között kell kidolgozni a fent említett kockázatok enyhítése érdekében.

Tíz év telt el a globális pénzügyi válság óta, de annak hatásai még mindig láthatók az egész világon. A legtöbb nagygazdaság alacsony növekedésű, alacsony inflációs környezettel küzd (1. Ábra). A termelékenység továbbra is makacsul alacsony, egyes gazdaságokban is negatív. Ezen erők elleni küzdelem érdekében a központi bankok mélyebben belemerültek a nem szokványos politikák eszközkészleteibe, hogy fellendítsék a gyenge keresletet.1 Ezek a politikák azonban csak korlátozott sikert hoztak.

A visszafogott kereslet és a néma inflációs nyomás következtében még inkább a szokatlan idegek kerültek előtérbe. A leginkább megdöbbentő a Modern Monetary Theory (MMT).

Az MMT az utóbbi években egyre népszerűbbé válik, mivel alternatív politikai előírásokat kínál, amelyek elméletileg elősegíthetik a gazdaságokat az alacsony növekedés-alacsony inflációs csapdaból. Az MMT legegyszerűbb formájában kijelenti, hogy azok a országok, amelyek saját pénznemben denomináltak adóssággal és lebegő árfolyammal, nem tudnak „kitörni”. A kormányok költeni és kifizetni az adósságaikat, ha több pénzt nyomtatnak ki a központi bankon keresztül. Ez azt jelenti, hogy az állami kiadások korlátozása nem a szövetségi adósság szintje, hanem az emelkedő infláció. Az MMT kijelenti, hogy az állami kiadásoknak vissza kell vonniuk vagy politikákat kell kidolgozniuk az árs nyomás csökkentésére, ha az infláció eléri vagy meghaladja az előre meghatározott korlátozást.

Az MMT azonban nem mentes a veszélyektől. A szélsőséges helyzetbe hozva jelentős inflációs nyomást idézhet elő, ugyanakkor jelentős valutacsökkenéshez és a gazdaság általános destabilizálódásához vezet.

A szabályokon alapuló MMT megközelítés azonban segíthet enyhíteni ezt a kockázatot. A jól definiált szabályok szerint az MMT felhasználható a nehéz helyzetben lévő gazdaságok elősegítésére a gazdasági visszaesésből. De az MMT monetáris kísérlet lenne, és a nem szándékos következmények vagy az „ismeretlen-ismeretlenek” nagyobb szerepet játszanának. Ennek nem kell, hogy az országokat átfogó stratégiának tekintse. Valójában a gazdaságok kipróbált és bevált strukturális politikákat vezethetnek be annak elkerülése érdekében, hogy az MMT az egyetlen életképes politikai lehetőség. Európa és Japán ebben a tekintetben valószínűleg eléri a kötél végét, ám az Egyesült Államok továbbra is meghaladhatja a görbét.

Pontosabban, az olyan politikák, mint a védett fizetett szabadidő, a progresszívebb adórendszer és a megnövekedett bevándorlás az USA-t a tartós gazdasági fellendülés felé vezethet anélkül, hogy ki kellene téve az MMT kockázatainak és bizonytalanságainak.

Az MMT fő alapelvei

Az MMT nem új elméletek halmaza. Ezek az ötletek a korábbi makroökonómiai koncepciók fejleményei, amelyek hangsúlyozták az állami kiadások fontosságát a gazdaságban. Az MMT által támogatott sok ötlet közül választhatunk ki három fő alapelvet, amelyekből a kiegészítő elméletek származnak. Ezek a következők:

1. A hazai pénznemben hitelt nyújtó kormányok azon képességére, hogy finanszírozhassák magukat, nincs korlátozva

Az MMT első és talán a legfontosabb tétele az, hogy a hazai pénznemben kölcsönbe adó kormányok azon képességére nincs korlátozva, hogy finanszírozhassák magukat. A kormány a végső hatalommal rendelkezik pénzneme felett, így előírhatja a központi banknak, hogy több pénzt nyomtasson ki adósságának kiegyenlítésére vagy új kiadások finanszírozására.

2. Az expanzív fiskális politika alacsonyabb kamatlábakat eredményez

Az MMT második és talán ellentmondásosabb tétele az, hogy a megnövekedett kormányzati kiadások csökkentik a kamatlábakat. Ez ellentétes azzal, amit egy tipikus makroökonómiai kurzuson tanítanak. A szokásos makrogazdasági keretek között az államháztartási kiadások növekedése megemeli a kamatlábakat, mivel nagyobb igény van az kölcsönözhető alapokra. Ez viszont „kiszorítja” néhány magánszektorbeli beruházást.

Az MMT támogatói szerint azonban a nagyobb költségvetési kiadások alacsonyabbá teszik a kamatlábakat, mivel nettó módon növeli a bankok által tartott tartalékok összegét. Valójában az MMT azt állítja, hogy a kamatláb nullára haladna, ha nem a beavatkozó és a pozitív referencia-kamatlábat meghatározó központi bank esetében. Ezek vitatott igények. Visszatérünk ahhoz, hogy miért lehet, hogy az MMT nem működik úgy, ahogyan azt később a feljegyzésben tervezték.

3. Az infláció az egyetlen korlátozás a központi bank által finanszírozott kormányzati kiadásokra 

Végül az MMT állítása szerint az infláció az egyetlen kötelező korlátozás a központi bank által finanszírozott kormányzati kiadásokra. Az MMT támogatói azt állítják, hogy a kormányoknak csak az inflációtól kell aggódniuk, ha több kiadást engedélyeznek, és nem szabad figyelni a költségvetési egyenlegre. Az első számú tétel szerint a költségvetési hiány nem jelent aggodalmat, ha a saját pénznemben számolják el. Másrészt az MMT elismeri, hogy az emelkedő infláció problémás lehet. Ha a kormányzati kiadások növelik az inflációs nyomást, és potenciálisan emelik azt egy előre meghatározott tolerálható ráta fölé, az MMT kijelenti, hogy különféle eszközöket kell alkalmazni e nyomás leküzdésére. A kormányok olyan eszközöket használhatnak, mint a szigorúbb pénzügyi és hitelszabályozás, valamint az adóemelések, hogy az inflációt mérsékeljék, az árs nyomás forrásától függően.

Mit lehet elérni az MMT-vel?

Alapvetõ irányelvei szerint az MMT jelentõs mértékben nagyobb hatásköröket és felelõsségeket ruház a kormányokra. A kormányok kevesebb időt tölthetnek a költségvetési hiányok kiszabadításával - ha a hiány a saját valutájukban van -, és ehelyett előmozdíthatják a legfontosabb prioritásokkal összhangban lévő kiadási ütemterveket.

Például, ha a kormányok a foglalkoztatás maximalizálására törekszenek, akkor engedélyezhetnek olyan programokat, mint például a szövetségi munkahelyek garanciaprogramja, hogy segítsék a közszektorbeli munkahelyeket a rászorulók számára. Felszívja a munkaerőpiac lassúságát, és a gazdaságot a maximális foglalkoztatással összhangban lévő szintre állítja. Az olyan speciális munkaprogramok, mint például az infrastruktúra kiépítése hosszú távon előnyökkel járhatnak a gazdaság számára. A munkagarancia-programot azonban korlátozza az az inflációs nyomás mértéke. Minél nagyobb az infláció kockázata az előre meghatározott cél felett, annál kisebb a program hatóköre. A bérlet kedvéért történő bérbeadásnak saját következményei vannak. Szélsőséges esetben egy nagy és hatástalan kormányt jelent, amely kevés ütést kínál a gazdasági növekedésnek.

A kormányok olyan politikákra is költenek, amelyek javítják a gazdaság hosszú távú egészségét. Előtérbe helyezhetik a környezeti fenntarthatóságot, jobb infrastruktúrát építhetnek fel, vagy mindkettőt. Az MMT világában a kormányok jelentősen nagyobb szabadságot fordítanak az általuk választott politikákra. Csak az emelkedő infláció tönkreteheti a pártot.

A jelenlegi helyzetben azonban az infláció növekedése is örvendetes vendég lehet. A globális pénzügyi válság óta a legfejlettebb gazdaságok küzdenek az alacsony inflációs környezettel, és a központi bankok a hagyományos és a nem konvencionális módszereket kipróbálták az infláció fokozása érdekében, csekély vagy sikertelenül. Az olyan prominens közgazdászok, mint például Larry Summers azzal érveltek, hogy ezek a feltételek a „világi stagnálást” jelzik, amelyet a lassú növekedés tartós időszakának tekintünk, amely egybeesik az alacsony kamatlábakkal. Ezekben az időszakokban az aktív fiskális politika az infrastruktúrába történő beruházások révén lehet az ellenszere arra, hogy a gazdaságokat ebből a lyukból kilépjék, és az MMT ezt pontosan megteszi.

Az MMT problémái

Sajnos nincs ilyen ingyenes ebéd, és ez igaz az MMT-re. Az MMT doktrínája szerint nagy dolgok végezhetők el, de ez nem jár a saját veszélye nélkül. Alapvetõ kérdések vannak a fõ irányvonalakkal kapcsolatban, és az MMT-alapú politikák olyan nem kívánt következményekhez vezethetnek, amelyek súlyosan ellentétesnek válnak a gazdasági növekedés fellendítésére irányuló szándékával.

Az MMT-vel kapcsolatos központi aggályok az, hogy az alapelvek vagy nagyon erős feltételezéseket tesznek, vagy egyszerűen nem helytállóak. Az első fő tétel szerint a hazai pénznemben hitelt adó kormányok képességei önkormányzatokra nincs korlátozva. Noha ez igaz lehet a zárt gazdaságokra, szigorúan nem igaz a nyílt gazdaságokra, amelyek többsége különböző mértékben érvényes. Az adósság gyors felhalmozódása vagy az adósság törlesztése nyomán a valuta meredek leértékelődése és a nagy tőkekiáramlás vezethet. Ez jelentős inflációs nyomást vezetne be, és potenciálisan destabilizálhatja az egész gazdaságot.2

Az Egyesült Államok különleges eset. Mivel a globális tartalék valuta és a viszonylag zárt gazdaság, rövid távon elkerülheti ezen hatások egy részét. Hosszabb távon azonban ez is jelentős értékcsökkenéssel és tőkekiáramlással nézhet szembe, mivel a befektetők átgondolják az amerikai dollár helyzetét. Ezzel szemben a globális tartalékvaluta nélküli kicsi, nyitott gazdaságok, mint Kanada, sokkal érzékenyebbek az MMT negatív következményeire.

Az MMT második alapelve, hogy az expanzív fiskális politikák alacsonyabb kamatlábakat eredményeznek, szintén nem igaz. Vegyünk egy forgatókönyvet, amelyben a kormány elindít egy kiadási programot. Ez, amint az MMT állítja, kibővíti a bankok által tartott tartalékok összegét, növelve ezzel a pénzkínálatot. Ugyanakkor pénzkeresletet is generálhat, mivel a költségvetési ösztönzők a gazdaságon mozognak. Ezért a kamatlábakra gyakorolt ​​nettó hatás nem egyértelmű.3 Ha a generált kibocsátás jóval meghaladja a pénzkínálat növekedését, akkor a kamatlábak valóban magasabbak lehetnek a fiskális ösztönzők hatására, összhangban a hagyományos makroökonómiai elmélettel.

Az MMT másik problematikus aspektusa az, hogy kiküszöböli a központi bank függetlenségét. Az évtizedek óta tartó kutatások azt mondták nekünk, hogy a központi banknak a politikai nyomástól független monetáris politika végrehajtására van szükség az infláció hosszabb távon gyakorolt ​​negatív hatásainak enyhítéséhez.4 A központi bankok megbízásainak átruházásával az MMT világának fiskális hatóságaira, teljesen elképzelhető, hogy a kiadási ütemterveket az inflációs hatások és a befektetők bizalmának alapos mérlegelése nélkül szabályozzák. Noha az MMT támogatói azt állítják, hogy a kormányoknak olyan politikákat kell elfogadniuk, amelyek visszatartják az inflációt, ha a kényszert megsértik vagy hamarosan megsértik, politikailag kényelmetlen lehet a költségvetési csapokat bármikor kikapcsolni.

Még ha az inflációs nyomást alaposan figyelembe vesszük is, jelentős a bizonytalanság a fiskális ösztönzők becsült hatása körül. Az elemzéssel megbízott kormányzati ügynökségeknek olyan tényezőkre kell alapulniuk, mint például a fiskális szorzó, a potenciális output, a program végrehajtásának ütemterve, amelyek mindegyike hozzájárul a nagy hibatartományokhoz. Ez gyakori politikai hibákhoz és instabil makrogazdasági környezethez vezethet.

Az MMT különleges körülmények között hasznosnak bizonyulhat

Tekintettel az MMT hibáira és az ebből adódó nem kívánt következményekre, az irányelv előírásait valószínűleg túl kockázatos elfogadni, ha más, jobban megérthető szakpolitikai lehetőségek állnak rendelkezésre. Különleges körülmények között azonban az MMT hasznos eszköznek bizonyulhat.

Amint azt egy nemrégiben készített jelentés megállapította, előfordulhat, hogy a gazdasági visszaesés közepette állunk, és mind a fiskális, mind a monetáris politikai lehetőségek korlátozottak: a kamatlábak a tényleges alsó határértéknél vannak, és a fiskális adósság megemelkedett. Ebben a forgatókönyvben az MMT politikák lehetnek szükségesek a gazdaságok kilépéséhez a visszaesésből.

Még ebben a forgatókönyvben is fontos, hogy az MMT-t szabályalapú keretben fogadják el. A keretet jól meg kell határozni, és világosan közzé kell tenni a nyilvánosság számára. Az MMT-politikai rendszerbe való belépés körülményeiről, a kiadási ütemtervről, amelyet a rendszerből való kilépéskor hajtanak végre, az MMT-politikák elfogadása előtt meg kell állapodni és közölni kell azokat.

Mivel a kormány és a központi bankok kéz a kézben fognak dolgozni, a szabályokon alapuló megközelítés lehetővé teszi a központi bankok számára, hogy fenntartsák függetlenségüket és hitelességüket, miközben fenntartják a közvélemény bizalmát abban, hogy a politikák eredményt hoznak. Ha a hatóságok képesek ezt megtenni, akkor a gazdaságoknak kevesebb ösztönzésre lehet szükségük a visszaesés elkerülésére.

Egyéb szakpolitikai lehetőségek?

Lépve egy lépést hátra, az országoknak mindent meg kell tenniük annak elkerülésére, hogy az MMT az egyetlen életképes lehetőség a gazdasági ösztönzés számára. Már késő lehet Európának és Japánnak, ahol a fiskális és monetáris politikai tér olyan pontra esik, hogy a politikai döntéshozók aktívan mérlegelik az MMT-t. Ahelyett, hogy nyugodtan ülne, az USA-nak proaktív módon végre kellene hajtania a hosszú távú növekedést serkentő politikákat, és így visszaesés esetén több monetáris és fiskális politikai lehetőséget kínál. A következő szakpolitikai lehetőségek vezethetik az USA-t a helyes irányba:

1. Fizetett szabadidő

Az egyik azonnali eredmény, amely azonnali eredményeket eredményezhet, a szövetségi szinten kötelezi a védett szabadidőt minden munkavállalóra. Az Egyesült Államok az egyetlen ország az egész OECD-n belül, ahol a munkavállalók nem rendelkeznek szövetségi garanciával fizetett szabadság vagy ünnepnapok (2. Ábra). Még a fizetett szülési szabadság sem föderális. Míg a vállalatok és az államok önkéntesen nyújthatják ezeket az előnyöket, a Gazdaság- és Politikai Kutatási Központ tanulmánya megállapította, hogy az amerikaiak szinte minden negyedében nem részesül fizetett szabadidő.6 Ez túlmunkált népességhez vezethet, ami nem feltétlenül jelenti megnövekedett teljesítmény. Valójában a tanulmányok kimutatták, hogy a túlzott munkavállalók csökkenthetik a vállalat nyereségét a nagyobb távollétek, nagyobb forgalom és megnövekedett egészségbiztosítási költségek révén.7

A fizetett szabadság egészségesebb munkaerőt is jelent. Amint ez a jelentés megjegyzi, az Egyesült Államokban a nők életkorának (25-54) való részvételi aránya jóval elmarad a férfiak és a nemzetközi társaik részvételétől. A Nemzeti Gazdasági Kutatási Iroda jelentése megállapította, hogy a nők munkaerő-piaci részvételének más OECD-országokhoz viszonyított csökkenésének körülbelül egynegyedének oka a családbarát munkahelyi politika hiánya, ideértve a fizetett szülői szabadságot is. Mivel a népesség elöregedése kihívásokat támaszt az Egyesült Államok munkaerőpiacán, a nők megnövekedett munkaerő-piaci részvétele fontos enyhítő tényező lehet. A szülői szabadság politikája alacsonyan lógó gyümölcs, amely valószínűleg elérheti ezt az eredményt.

Ezenkívül a családi eredmények javulhatnak a fizetett pihenés mellett. Például az anyák fizetett szabadidejét a gyermekek oktatásának és jövedelmének hosszú távú javulásával társítják.8 E politika szövetségi szintű bevezetése biztosíthatja az egészségesebb népességet és a robusztus munkaerőpiacot. Ez az Egyesült Államok gazdaságát az erõsebb gazdasági növekedés felé haladná az elkövetkezõ években.

2. Progresszív adórendszer

Egy másik szakpolitikai lehetőség egy progresszívebb adórendszer bevezetése, amely csökkentené az egyenlőtlenségeket, előmozdítja az inkluzív növekedést és az Egyesült Államok gazdaságában való fokozottabb részvételt. 9 A globális pénzügyi válság óta az amerikai háztartások leggazdagabb 20% -a részesedése nagyobb és növekvő. a háztartások teljes jövedelme, mint a fennmaradó 80% (3 ábra). Ez a tendencia aggasztó, mert azt jelenti, hogy az Egyesült Államok lakosságának jelentős része veszít a gazdasági és oktatási lehetőségektől, ami kizárja őket a gazdasági hozzájárulástól. 10 Egy adórendszer, amely a jövedelmek nagyobb részét újraelosztja. a jövedelemeloszlás alsó vége felé segíthetne e tendencia megállításában és potenciális megfordításában.

3. A bevándorlási politikák fejlesztései

Végül, a bevándorlási politikák fejlesztései is hozzájárulhatnak az Egyesült Államok erősebb gazdasági növekedési pályájához. Mivel a népesség növekedése nagy részben az idősödő népesség miatt lelassul, a bevándorlásnak be kell lépnie a rés kitöltésére (4. Ábra). De mely bevándorláspolitikai változások eredményezik a legjobb eredményeket az amerikai gazdaság számára? A Pennsylvaniai Egyetem Wharton Iskolájának kutatása három bevándorlási politika változását és azok sok kombinációját vizsgálta. Ha a bevándorlás 11% -kal növekszik, akkor az egy fõre jutó GDP 125% -kal magasabb lesz 50-rel, mint a bevándorlók számának változatlanul tartása az 3-hoz képest. A bevándorlók körének a középfokú végzettséggel rendelkezők felé történő hajlítása szintén pozitív hatást gyakorolt.

Lényeg

Az utóbbi időben az MMT egyre inkább politikai vitákba kezdett, mint az alacsony növekedés és alacsony inflációs környezetben ragadt gazdaságok fellendítésének lehetséges alternatívája. Noha az MMT olyan szakpolitikai előírásokat kínál, amelyek haladéktalanul profitálhatnak a gazdaságokban, óvatosan kell kezelni az elméletekkel kapcsolatos alapvető kérdések, valamint a politikák szándékos következményei miatt.

Az MMT-re vonatkozó szabályokon alapuló megközelítés azonban megvalósíthatóbb lehet, és egyes gazdaságok számára ez lehet az elsődleges választás, amely már a következő visszaeséskor már a politikai kamatlábak alsó korlátja közelében van. Az Egyesült Államok nem tartozik ebbe a táborba, mind a rendelkezésre álló monetáris eszközök, mind a közpolitikai erőfeszítések szempontjából, amelyeket még meg kell húznia. Mielőtt ezen a bizonytalan és zömök MMT úton haladnánk, ésszerűbb, ha proaktív módon optimalizáljuk a rendelkezésre álló és időben ellenőrzött politikákat a hosszú távú növekedés fellendítése és a fiskális és monetáris politika nyomásának enyhítése érdekében. Nem szabad, hogy az MMT-hez forduljanak, mivel az eszközkészlet egyetlen eszköze a következő visszaeséskor jön.

End Notes

1. TD Economics, 2019. „Mire számíthat a központi bankoktól a következő globális visszaesés”. Október 1, 2019. https://economics.td.com/central-banks-downturn
2. Európai Központi Bank, 2016. „Nagy és ingatag tőkeáramlások és az IMF szerepe kezelése”. Szeptember 1, 2016. https://www.ecb.europa.eu/pub/pdf/scpops/ecbop180.en.pdf
3. Citi Global Perspectives & Solutions, 2019. „Modern monetáris elmélet (MMT)”. 1. április 2019.
4. Helge Berger, Jakob De Haan és Sylverster CW Eijffinger. „Központi bank függetlensége: az elmélet és a bizonyítékok frissítése”. Journal of Economic Surveys, 2001.
5. A közelmúltban, Mario Draghi, az EKB elnöke szerint a Kormányzótanácsnak nyitottabbnak kell lennie az MMT előtt (https://www.bloomberg.com/news/articles/2019-09-23/draghi-says-ecb-should-examine-new-ideas- hasonló MMT). Japánban folyamatban van a vita az MMT-ről és annak felhasználásáról (https://www.bloomberg.com/news/articles/2019-06-05/japan-worries-about-its-deficit-as-mmt-argues- nem szükséges).
6. Gazdasági és Politikai Kutatási Központ, 2019. „Nyaralás nélküli nemzet”. Május 1, 2019. http://cepr.net/documents/publications/2007-05-no-vacation-nation.pdf
7. https://hbr.org/2015/08/the-research-is-clear-long-hours-backfire-for-people-and-for-companies
8. https://www.jec.senate.gov/public/_cache/files/646d2340-dcd4-4614-ada9-be5b1c3f445c/jec-fact-sheet—economic-benefits-of-paid-leave.pdf
9. A progresszív adórendszer az, amelyben a magasabb jövedelmű háztartások több adót fizetnek, mint az alacsony jövedelmű háztartások.
10. Roy van der Weide és Branko Milanovic, 2018. „Az egyenlőtlenség rossz a szegények növekedésének (de a gazdagoknak nem)”. A Világbank gazdasági áttekintése. https://www.gc.cuny.edu/CUNY_GC/media/LISCenter/Branko%20Milanovic/vdWeide_Milanovic_Inequality_bad_for_the_growth_of_the_poor_not_the_rich_2018.pdf
11. A Pennsylvaniai Egyetemen működő Wharton Business School, „Fokozhatná a bevándorlást az amerikai gazdaság javításában?”. Szeptember 10, 2019. https://knowledge.wharton.upenn.edu/article/us-immigration-policy/